Cipzár vagy tépőzár

Tépőzár vagy cipzár

A cipzár XX. század elején történt feltalálásával úgy tűnt, hogy megoldódott a ruha, a sátor zárása, ám a technológia akkor még nem volt tökéletes, így George de Mestral az állandóan beragadó cipzárak miatt érzett dühében, 1941-ben feltalálta a tépőzárat.

A XIX. században rengeteg találmány született a ruhák rögzítésére. Ilyen volt a kampós megoldás, az amerikai Charles Atwood 1843-as leleménye; a csat, a francia Paul-Albert Reagnaulttól és a patent, az angol John Newman fejlesztése. A csatok gyakran hosszú sorban voltak felvarrva a ruhákra, és rengeteg időt vett igénybe, hogy egymás után az összes csatot be- és kikapcsolják. Sok férfi panaszkodott arra, hogy boldog együttléteket keserít meg a csatok végeláthatatlan nyitogatása a női ruhákon. Ez vezette Whitcom L. Judsont a „csatnyitó” feltalálásához. (A szabadalmi kérelmet 1891-ben nyújtotta be és 1893-ban kapta meg.) Judson találmánya valójában a csúsztatható eszköz volt, amivel sorban ki lehetett nyitni egy sor kapcsot. Ezt tartják a világ első cipzárjának, mert a valódi cipzárat – jóval később – egyértelműen Judson ötletéből fejlesztették ki.

A szintén amerikai Lewis Walkerral társulva, Judson céget alapított a kapcsos szerkezet gyártására, de a szerkezet jobbára megbízhatatlan maradt 1913-ig, amikor a gyár egyik mérnöke, a svéd-amerikai Gideon Sundback meg nem hozta az áttörést. Sunback zseniális ötlete az volt, hogy fémfogakat rakott szalagra, csúszó kapoccsal. Az első változatban csak az egyik oldalon voltak fémkapcsok, a másikon lyukak, de aztán rájött, hogy a fémfogak szemben lévő sora jobban működik. Sundback 1914-ben szabadalmaztatta az ötletet „elválasztható hosszú rögzítés” néven.

Megszületett a cipzár. A cipzár vetélytársa 1941-ben jelent meg. A svájci George de Mestral feltalálta a tépőzárat. De Mestral kutyasétáltatás után vette észre, hogy a kutyája szőrébe tövis tapadt. Mikroszkóppal megvizsgálva látta, hogy a tövis pici kampókkal kapaszkodik az állat szőrébe. De Mestral 1951-ben nyújtott be szabadalmat, amit „Velcro”-nak nevezett el (ahogy a mai napig nevezik a tépőzárat). A velcro francia mozaikszó, a velours croché, vagyis „beakadt bársony” szavakból jött létre. Érdekesség Ifj. Elias Howe (a varrógép amerikai feltalálója) 1851-ben feltalált egy cipzárszerű „automatikus, folyamatos ruhazáró” nevű szerkezetet. A leírása szerint „egy kapocssorból áll, amelyet a bordákon futó összekapcsoló szalag kapcsol össze”. Howe nem gyártotta le a találmányát, így 40 évvel később Whitcomb Judson lehetett a hivatalos feltaláló.

Gideon Sundback Peter Aron Aronson, a saját gyára egyik szerelőjének a leányát vette el feleségül. Az első csúszó zár szabadalmát Aronson neve alatt nyújtották be. Whitcomb Judson tőkéstársa, Lewis Walker ezt mondta róla: „Alkotó fantáziája hatalmas volt, gyakorlati készségei a tehetsége kiaknázására pedig szinte a nullával volt egyenlő”. Talán ez is magyarázat lehet arra, hogy végül miért Gideon Sundback és nem Judson alkotta meg az áttörést jelentő cipzárat.